A 18. századtól egyre több kertész és botanikus kezdte célzottan nemesíteni a tulipánt, hogy új színkombinációkat, formákat és virágtípusokat hozzon létre.
A holland kertészek ebben az élvonalban jártak, de más országok – köztük Franciaország, Oroszország és Anglia – is versengtek az új fajták kifejlesztéséért.
A nemesítés célja nem csupán az esztétikum, hanem a tartósság, az ellenálló képesség és tömeges szaporíthatóság is volt. Ekkor alakult ki az a sokszínű fajtagazdagság, amit ma is ismerünk: teltvirágú, liliomformájú, papagájtulipán, korai és késői virágzású fajták…
A tulipán immár elérhetőbbé vált a polgárság számára is.
